nyitólap
webtérkép
mailküldés
keresés
vissza a főoldalra
Ön jelenleg a Városlakóknak / Aktualitások / Kulturális hírek / Helytörténeti Kerekasztal tagjainak őszi kirándulása oldalon áll
Városlakóknak
Feliratkozás hírlevélre
Eseménynaptár
vissza
február 2021
előre
Helytörténeti Kerekasztal tagjainak őszi kirándulása
A Helytörténeti Kerekasztal tagjai bejárták a Dunántúl egy kis szögletét is a Dorogi Baráti Egyesülettel

VISSZAFOGTUK AZ ÁTUTAZÓK FIGYELMETLEN LENDÜLETÉT

Egyesületünk – ismét szép számú megyei honismereti, helytörténeti kutatóval – járta be a Dunántúl egy kis szögletét. S itt voltak persze a dorogi városbarátok barátai is…
Mindannyiunknak vannak városai, falvai, ahol majd egyszer meg fogunk állni, körül fogunk nézni, csak valahogy sosem úgy alakulnak a dolgaink… Átutazók maradunk, ki tudja, meddig.
Egy bölcs szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Megfontolandó igazság. Mert aki odafigyelt első állomásunk, MÓR városának történelmére, ismerős számok, szavak, históriák ütötték meg a fülét. A szőlőről, borról ki ne hallott volna? De itt is pusztított a török, ide is németajkú telepes lakosság jött szerencsét próbálni, s a völgyben meghúzódó település csaknem azonos lélekszámú kisvárosként küszködik napjaink történéseivel…
Felfedezni és követni való hasonlóság és különbség tehát egyaránt van. Itt nemesi kastélyokat épített a hazát teremtő buzgalom, szerzetesek temploma körül alakult ki a borkultúra egyik magyar központja, s aki csak néhány éven át nem járt a városkában, meglepődik új történelmi parkjának szép szobrain, kedves fahídjain. Tágas, nagy lélegzetű főterüket körülsétálva a Móri-árok hegyeket elvágó-összekötő völgyében máris otthon érezhettük magunkat. Fazekas János igazgató úr tett róla, hogy minden épületről, szögletről, kertről és emlékműről az őslakók szeretetével emlékezzen meg. Más ismerősként mentünk el innen, mint ahogyan érkeztünk. Még a bor zamata is más lesz eztán a nyelvünk alatt…

VÁRPALOTA is olyan főutcára épült, hogy gyakran elfelejt benne megállni az utazó. Még a vár is beljebb esik egy kicsit a kelleténél… Micsoda veszteség ezt nem tudni! Olyan erő lakozik pedig a vaskos kő- és téglafalakban, egymásra épült kastély- és vártornyokban, hogy belecsorbult a törökök kardja, belevásott talán még a foga is. S építették-rombolták annyiszor, hogy nem győzik keresztezni egymást a korszakok ajtónyílásai, lovagtermei, román-kori és reneszánsz vagy barokk boltozatai. Maradt egy kis világi ablakfreskó tüneményes léptű lánykákkal, s vezetnek bennünket kőből faragott keretek közti átjárókkal, fapallókat döngető lépcsőfordulókkal egyre magasabbra, egyre csak körbe az átriumos udvar fölé. A lovagtermek egyikében öltözékei, ágyakra halmozott stafírungjai pompás hímzéseiben egy nem is olyan régi Magyarország csodálatos viseletkultúrája kísér bennünket. Egy teremmel odébb a katonás múlt esztétikája, zsinóros és színekben pompázó eleganciája áll sorfalat sétánkhoz.
Aztán (hogy mik vannak!) a vasalógyűjtemény ejt ámulatba, s hirtelen megint csak mintha otthon járnánk! A bányászati múzeum dokumentumai, makettjei, szobrai és szerszámai között hirtelen egy hajdani dorogival találjuk magunkat szemben: Korompay Lajos volt ennek a városnak a Schmidt Sándora, közös dorogi éveik után ide jött bányatelepet, kisvárost építeni. Mennyi tisztelet övezi az emlékét!
A vár tetejéről messzire látni, és mind a négy égtáj felé. Mintha a világ közepén forgolódnánk!

A Bakony útja mentén ŐSKÜ kerek temploma, rotundája is a látványosságok, az elsuhanó különlegességek egyike utazás közben. Most itt is megálltunk. Felkapaszkodtunk a dombtetőre, meghallgattuk Nemes Ferenc úrtól az Árpádokig visszanyúló eredethistóriát, s ha sajnálkoztunk is a templomocska dísztelenségén, odaképzelhettük magunk köré a fantázia freskóit, de még a tíz faluból idesiető elődeink áhítatát, visszhangos imáját is a szűkös térben. Milyen kicsi is lehetett akkor tíz falu!

NÁDASDLADÁNY még csak nem is a fő sodrású utak mentén írta a maga történetét. Mégis van itt magyaros grófi virtus is, felségárulást követő véres lefejezéssel járó jószágvesztés is, de voltak a szépre fogékony urak és asszonyok is, akik kicsipkézték kővel és téglával a park közepét, odébb téglatemplommal a sarkát, most pedig a képtárszoba faláról évszázadok mosolyával terelgetik a turisták ténfergését teremből terembe, ebédlőből könyvtárszobába. Nem kell elhagyni hozzá országhatárokat, hogy elhiggyük: Európa itt is ugyanúgy épült és szépült, ha éppen nem gyújtogattak és romboltak az elemi ösztönök. Gyerekek bujkáltak a falakban rejtőzködő nyílásokban, elegáns terítékekhez hordták a földalatti folyosókon át az ebédlőbe a konyha remekeit, pöfékeltek a vadászok díszes trófeái alatt a nagy terveket szövögető férfiak. Néha ellovagoltak Sárvár felé, máskor hazatértek Bécsből. Nyelveket beszéltek, és ők is jobb életre, történelemre vágytak. Mint mindig.
Ha a parkból visszanéztünk, a szürkületben még újabbaknak tűntek a frissen renovált falak. Hazafelé indultunk. Zámolyban egy vacsorán még leöblítettük az út porát, még kibeszéltük magunkból a felgyülemlett élményeket, kipihentük a fáradalmakat. Már nem átutaztunk a kisvárosok történelmén, hanem megálltunk benne, és megértettük közös élményeit. Otthon voltunk egész úton.

Forrás:Kovács Lajos


[ 2013.12.12. ]
MEGOSZTÁS:

A törlés használata

A hozzászólás végén látható egy új gomb, mellyel a fórum önmoderálását szeretnénk segíteni. A moderálandó hozzászólás betűszíne pirosra vált a gombra kattintás előtt.

A törlés gomb segítségével bárki sértőnek jelölhet egy hozzászólást. A sértőnek jelölt hozzászólások kisebb betűvel látszanak, és halvány piros a hátterük. Ha egy hozzászólásra 4 törlési igény érkezik eltérő IP címekről, az automatikusan lekerül az oldalról, azaz moderálásra kerül. A gomb után látható számok az eddigi törlési igények számát mutatják a moderálási limithez képest.


Hozzászólások

Nincsenek még hozzászólások!
Kapcsolódó képek
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-