nyitólap
webtérkép
mailküldés
keresés
vissza a főoldalra
Ön jelenleg a Városlakóknak / Aktualitások / Kulturális hírek / A helytörténeti kerekasztal tagjainak tavaszi kirándulása oldalon áll
Városlakóknak
Feliratkozás hírlevélre
Eseménynaptár
vissza
március 2021
előre
A helytörténeti kerekasztal tagjainak tavaszi kirándulása
A Helytörténeti Kerekasztal tagjai 2013 tavaszán Magyar Emlékhelyeken jártak a Dorogi Baráti Egyesülettel

MAGYAR EMLÉKHELYEKEN - DOROGIAK NYOMÁBAN

Remény van immár arra, hogy tavalyi új kezdeményezésünk hagyománnyá formálódjon. A Honismeret Napját ismét áprilisban szerveztük meg (az időjárás hatására) a megyei Honismereti Egyesület és Dorog Város Barátainak Egyesülete összefogásával. Teli autóbusszal (ötvenketten) vágtunk neki egésznapos nyomkövetésünknek Komárom-Esztergom és a történelmi Hont vármegye Börzsöny körüli bejárásával.
Esztergomban megcsodálhattuk a felújított rác-templomot (ma már a görögkatolikus egyház gondozott tulajdonaként). Szakavatott kalauzaink voltak, hiszen az ikonosztáz felújítását két esztergomi művész végezte. Tagtársunk, dr. Kovács József népi iparművész a fafaragásokat készítette el újra, az ikonokat pedig Gregor Jánosné (Pannika) varázsolta vissza a templom szentélye elé. Alapos tájékoztatást kaptunk a munka rejtelmeiből, szigorú szabályairól, az ábrázolás és a díszítés sok évszázados hagyományainak szimbólumairól.
Ilyen is van: Esztergom sokszínű kultúrája egy csaknem elfelejtett és pusztulásra ítélt gyöngyszemmel gazdagodott az egyházi és világi összefogás szép értékmentő példájaként.
*
Alig néhányan fordultunk meg eddig utazásaink közben a kőhajításnyira található Párkányi Városi Múzeum falai között. Pedig itt is van miről ámuldozni. A környék valóságos régészeti parkként veszi körül a városkát, ahol az újkőkortól napjainkig szinte minden történelmi korszak emberlakta településeinek nyoma maradt az elmúlt majd tíz évezredből. Honfoglaló őseink is az elsők között telepedtek le a vidéken, ahol Róma Anavum nevű őrhelyét Kakat, majd Párkány (törökös olvasata szerint Parkan) magyar település követte a Duna túloldalán, Esztergom „árnyékában”. Szemléletes kiállítás mutatja be a városka fejlődését a falakon, gazdag metszetanyag igazolja a hely stratégiai jelentőségét, régészeti leletei pedig gazdagon illusztrálják az emberi történelem folytonosságát. Juhász Gyula, a múzeum vezetője nagy gondot fordít az etnográfiai hagyaték gondozására is, ahol a földművelés eszközei ugyanúgy megtalálhatók, mint a paraszti és a korán megerősödött polgári lét viseletei. Az állandó bemutatók mellett pedig találkozhattunk a pillanatnyi időszakos kiállítás érdekes zenetörténeti emlékével, a száz éve született párkányi zeneszerző, Zahovai Ernő jubileumi emlékkiállításával. A párkányiak minden értékükre kitekintő figyelme a hídhoz közeli kis utcában a gyakran arra járók érdeklődésére is számít! És még belépti díjat sem kell fizetni ezért az időutazásért!
Rövid sétával a törökverés csatamezejére zarándokoltunk a városban, ahol – ismét csak civil kezdeményezésre – szobrot állított a győzedelmes Sobieski János lengyel királynak és hadvezérnek a párkányaiak lokálpatriotizmusa és a legendás lengyel-magyar barátság.
*
Egy óra járásnyira – a szlovák-magyar határ közvetlen túloldalán – Ipolyság (Šahy) ma már csak jelképes határvárosába érkeztünk. Az oda vezető út, a Börzsöny nyugati pereme, az emberi történelem csupa izgalmas fejezete. Kőbaltás őskori telepek, bronz- és vaskori kultúrák szerszámai, halomsírjai, kvádokkal háborúzó rómaiak legendái, Marcus Aurelius császár írásba foglalt elmélkedései, a honfoglalók feltárt falucskáinak sorozata, a folyton katonáskodásra kényszerülő középkori elődeink keservei egyaránt szerves részei ennek a történelemnek. A legmeghatározóbb élet-halálharcot a török másfél évszázadában vívták magyarjaink. S az élet többnyire még akkor is megmaradt, amikor közben elpusztultak Bernecebaráti, vagy Drégely palánkvárai, meg a védtelen falucskák a hős katonákkal, családmentő férfiakkal együtt.
*
Ipolyság (az Ipoly melletti dombra – ságra – épült település) akkor jutott legmagasabb rangjára, amikor Kemencén 1806-ban leégett a megyeháza épülete, s új otthont a honti honatyák Ipolyságon találtak. Ma is áll a szép klasszicista megyeháza, bár minden közigazgatási rangját régen elveszítette a kisváros. Áll a középkori szerzetesek templomának falaira épített kéttornyú barokk templom is, előtte pedig Sajó Sándor költő szobra, ki a trianoni tragédia után oly sok keserűséggel vágyott vissza elszakított szülőföldjére.
Útközben (még Párkány szomszédságában) megemlegettük Garamkövesd falucskáján áthaladva Gyürky Antalt, a 19. század kultúrát teremtő borász mesterét, hiszen ebből a faluból költözött Dorogra, hogy aztán 72 évesen, 1890-ben községünkben vegyen búcsút az élettől. Dorogi rokonai között töltötte utolsó éveit, ám családi birtokukon, a Hont vármegyei Felsőszelényben helyezték örök nyugalomra. Ipolyságon olvashattuk kétnyelvű emléktábláját, mert a borászok örömére éveken át élt itt is, segítve szőlőtelepítési és borkészítési kultúrájuk fejlesztését.
Ipolysági kalauzaink – Pálinkás Tibor múzeumigazgató és munkatársai, Bendik Béla és Márta – városi sétáján megismerhettük a kultúra helyi központjait. A hajdani, impozáns kaszinó faláról a hontiak képviselőjeként Széchenyi domborműve tekintett le ránk, Bartók Bélára emlékeztető táblát kettőt is találtunk a városban. A Simonyi Alajos Emlékkiállítás 100 éve született festője a Felvidék környékbeli településeinek néprajzi értékű őrzője volt képeivel ugyanúgy, mint karikatúráival egy torz társadalom leleplezője, humoros életképeivel pedig a falusi életforma mosolyt fakasztó, szeretetteljes ábrázolója. A templom szomszédságában álló mezítelen falak a kolostorok kultúrájának mementóiként várják megmentésüket, mint ahogy a neológus zsinagóga és környezete a holokausztra ugyanúgy emlékeztet, mint a jeles elődök emléktáblái a helytörténet és a közélet legnagyobb alakjaira – köztük a báró és doktor Szokolyi Alajos olimpikonra (az újkori olimpiák első magyar éremszerzőjére), a közélet pótolhatatlan szervezőjére. Már-már mozgásunkban is akadályozó gazdagságot találtunk a múzeumban, bizony kinőtte az épület szűkös kereteit az itt őrzött emléktárgyak sokasága. A séta végén a kálvária dombjára is elzarándokoltunk: a verőfény az Ipoly megáradt medre körül a hegyek közé zárt folyóvölgy páratlanul szép panorámáját tárta ki előttünk.
*
Utolsó nekirugaszkodással leereszkedtünk a Börzsöny keleti oldalán a Duna partjáig. Doroghoz igencsak hasonló sorsú településre érkeztünk Kismaroson. Ismét jóbarátok vártak ránk, Dabóczy Ákosék a helyi alapítványi múzeum munkatársaiként, a zegzugok alapos ismerőiként vezettek bennünket a teraszos utcácskákban, vagy a múzeum gyűjteményei között. Kismarosra is a török időket követően érkeztek németországi telepesek, hogy életerős községet hozzanak létre egy néptelen vidéken. Hozták kultúrájukat, tudásukat, életerejüket. A kismarosi utódok pedig gondosan gyűjtik, gazdagítják a múzeumban a város- és a nemzetiségtörténet szétválaszthatatlan ereklyéit. Iskolájuk, pincéik, lakásaik, temetőjük hajdani – még fellelhető – darabjai, kiegészítői felújítva, konzerválva mesélnek a múltról. A forgalmas út mellett csendes, szorgalmas község éli mindennapjait, az átutazó többnyire talán ezért sem gondol megállásra. Pedig érdemes a figyelmünkre emlékművük a „kofferhajókon” utazó ősökről, vagy a „malenkij robot” sokat szenvedett áldozatairól, több emléktáblájuk pedig tanítóik megbecsüléséről. Köztük élt 12 évig az a Salamon Imre kántortanító-igazgató, aki innen költözött át Dorogra 1928-ban, hogy aztán tanítóként, igazgatóként, zeneszerzőként és költőként, de legfőképpen népművelőként egyaránt meghatározó személyisége legyen a két világháború között a dorogi közösségeknek. Dr. Dabóczy Ákossal folyamatosan cseréljük ki Salamon Imre élettörténetének közös dokumentumait. Ő személyes és bensőséges szeretettel tud mesélni a múzeum minden különleges és hétköznapi tárgyáról, kézírásos dokumentumáról, fényképéről és öltözékéről, kegytárgyainak és ereklyéinek helytörténeti jelentőségéről. Amikor hallgattuk, akaratlanul is arra figyeltünk, mit is tanulhatunk dorogi helytörténeti kiállítóhelyeink kialakításához a közeljövőben, a könyvtár felújított épületében…
*
Komoly zarándokút volt az április 13-i honismereti kirándulás. Az első helytörténész útjain, a Bél Mátyás által évszázadokkal ezelőtt bejárt vidéken ismét dorogiak nyomaira is bukkantunk. A múlt rejtett szépségeit, szellemi és tárgyi értékeit fedezhettük fel önzetlen tudós jóbarátok segítségével. Őszinte köszönetünket s néhány dorogi helytörténeti kiadványunkat ajánlottuk fel érte barátságunk mellé.
Esteledett már, amikor végül jól megérdemelt vacsoraasztalunkhoz leülhettünk. Kismaros vendéglátóként is jó gazdának bizonyult.

Forrás: Kovács Lajos


http://dvbe.mindenkilapja.hu/html/25848011/render/2013-as-esemenyek


[ 2013.12.12. ]
MEGOSZTÁS:

A törlés használata

A hozzászólás végén látható egy új gomb, mellyel a fórum önmoderálását szeretnénk segíteni. A moderálandó hozzászólás betűszíne pirosra vált a gombra kattintás előtt.

A törlés gomb segítségével bárki sértőnek jelölhet egy hozzászólást. A sértőnek jelölt hozzászólások kisebb betűvel látszanak, és halvány piros a hátterük. Ha egy hozzászólásra 4 törlési igény érkezik eltérő IP címekről, az automatikusan lekerül az oldalról, azaz moderálásra kerül. A gomb után látható számok az eddigi törlési igények számát mutatják a moderálási limithez képest.


Hozzászólások

Nincsenek még hozzászólások!
Kapcsolódó képek
-
-
-
-
-
-